Egy bakonyi, felhagyott kőbányában többed magammal várakoztam 2006. tavaszán egy első blikkre bizarrnak tűnő bizonyítási kísérletre. 

Előzmény: 2004-ben Törökbálinton felrobbant a tűzijáték raktár, három ember maradványait szórta szét a detonáció.

Az igazságügyi pirotechnikai szakértőt cáfolandó készült az ország elismerten legjobb hivatásos tűzszerésze két, egyenként 80 kilós disznó felrobbantására ellenőrzött körülmények között. Felmerült ugyanis, hogy nem baleset, hanem szabotázs történt, amire bizonyíték lehetett volna a kísérlet maga.

Az első 80 kilós disznót ráfektették raklapokra, és fekete lőporral felrobbantották. Az egészet videóra vették. Majd jött a kísérlet második fázisa. A második 80 kilós disznót ráfektették raklapokra, majd brizáns (katonai TNT) robbanóanyaggal felrobbantották. Ezt is videóra vették.

Az utóbbi robbantás pontosan ugyanazt az eredményt hozta, amire Kiss Róbert őrnagy számított, amit az előzetes szakvéleményében le is írt.

A brizáns robbanóanyag az állat testét ahhoz hasonlóan darabokra tépte, mint ahogy a törökbálinti áldozatok egyikével végzett a detonáció, míg a fekete lőpor csak néhány méterrel távolabbra vetette és összeégette a disznót. A kísérletről készült videofelvétel a védelem fontos bizonyítéka lehetett volna, hiszen a vádlottak kezdettől azt állították, ismeretlenek csempészték be a (katonai) robbanóanyagot Törökbálintra. 

A tűzszerész őrnagy előzetes szakvéleményében azt szögezte le, a robbanási krátert a viszonylag kis hatóerejű fekete lőpor, a tűzijátékokhoz használatos hagyományos puskapor aligha hozhatta létre. Ténylegesen valamilyen sokkal nagyobb hatású, úgynevezett brizáns robbanóanyag, valószínűleg TNT és hexogén vetette szét a helyenként 60 centiméteres falvastagságú vasbeton épületet.

A bizonyítási kísérlet második fázisa különösen emlékezetes számomra. Biztonsági okokból 300 méterre küldtek bennünket, újságírókat a disznótetemtől. Úgy állhattunk, hogy ráláthassunk a robbantás helyszínére.

Egyfelől jó döntés volt, hiszen hiteles számolhattunk be a robbantásokról, másfelől azonban számomra csak nem végzetes döntésnek bizonyult.

A robbanás széttépte a disznót és a raklapokat. Egy tíz centis raklap darab és - szerintem - a disznó egyik csülke a jobb fülem mellett öt (5!) centiméterre zúgott el. Akkor nem értelmeztem, csak órákkal később már Budapesten. Innom kellett néhány kortyot, hogy csillapodjon a reszketésem.

Kiss Róbert végül nem tudott tanúskodni a perben: 2006. május 23-án Szolnokon, egy bemutatóra készülve felrobbant a kezében egy - elvben hatástalanított - 152 mm-es aknagránát...

Ma sem tudni, miért robbant az a gránát.

R.I.P. Kiss Róbert posztumusz alezredes